Sírkő

Többféle gondolkodásmód

Többféle gondolkodásmód lengi körül szeretteink sírhelyeinek tisztítását. Valaki, mint minden mást a környezetében, szereti ha tisztán, ápoltan látja a sírhelyt, míg valakinek a természetes dolgok tetszenek. Ez esetben elfogadja, hogy a természet, a valaha más pompában tündöklő sírkövet elfedte mohával, porral, a fák virágporaival. Vannak olyanok is, akik nem tudják eldönteni, hogy megtisztítsák–e (megtisztíttassák-e) a hozzátartozók sírhelyeit. A hezitálás oka lehet egyrészt az, hogy nem tudják hogyan kezdjenek neki a munkának, vagy éppen, hogy tudják, mivel már csinálták, de az eredmény nem lett az elvártnak megfelelő, így azt nem tudják, hogy min változtassanak. Arról meg álmodni sem mernek, hogy más megcsinálja helyettük. Az emberek többsége ez utóbbi kategóriába tartozik. Nagy elánnal nekilátnak a tisztításnak, ami már a megtervezése pillanatában is melegséggel önti el szívüket, hiszen az általuk szeretett hozzátartozó sírhelyéről van szó.

Aztán ez a melegség kezd eltűnni, ahogy a terv megvalósítása egyre előrébb halad. Miért? A kérdés jogos, és a valaha sírtisztításon átesett személyeknek már nem is fog újdonságként hatni, amit a folyamatról leírok, hanem saját tapasztalásukként fognak helyeslően bólogatni, amennyiben veszik a bátorságot, hogy a hősies kezdeti tervezgetések után következő nem túl kellemes munka emlékeit felelevenítsék.

Először információt gyűjtenek arról, hogy ki miként csinálta, amiben megpróbálják a lényeges különbséget fellelni a saját, és a hallott munkafolyamatok között. Mitől lesz a sír tiszta? Egyszerű lehet a válasz: tisztítószer plusz sika-mika. Oké, de milyen tisztítószer? Itt kezdődnek a problémák. A boltokban fellelhető tisztítószerek a leghatásosabb készítmények, a rajtuk lévő címke szerint. Persze az is a címkéjükön van, hogy mindenféle védőeszközzel, növényektől távol használjuk, meg az is, hogy gyerekektől jól zárjuk el, és ha mégis használat közben a szembe kerülne a vegyszer, akkor a szintén a címkén lévő „FIGYELMEZTETÉS” rovatban olvasható összetevők ismeretével igyekezzen a használó orvoshoz. Nem mellesleg ezek a szerek drágák, mely drágaság nem áll arányban az értékükkel.

Rendben, megvan a tisztítószer. Az előbb leírtak elkerülése érdekében veszünk még védőfelszerelést (saválló cipőt, védőkesztyűt, védőszemüveget) is. Vagy olcsót, ami teljesen használhatatlan, vagy drágát, ami a célnak megfelel. Újabb költségek, de ekkor még a sírtól igen messze van bátor próbálkozó, nemhogy annak megtisztításától. Hát igyekezzünk a temetőbe, addig amíg tart a lendület. Végre ott vagyunk, ahol kell, szívünk repes az örömtől. Lássunk hozzá. Szép napot választottunk, nehogy essen már az eső. Nem esik, az égiek üdvözlik munkánkat. Beöltözünk. Biztos kell ez a sok védőfelszerelés? Az egyiktől melegem van, a másiktól nem látok, a harmadiktól nem tudok fogni. Mindegy itt vagyunk, elszántak vagyunk, elő a drótkefével (ha hoztunk, mert bármilyen csodaszert vettünk, ronggyal átitatástól nem rebben szét a síron lévő moha). Fél óra múlva kezdünk rádöbbeni, hogy ez sem lesz megoldás, de ha elkezdtük, akkor be is fejezzük (cirka 3 óra alatt). Szebb lett, ez tény, de többet nem fogjuk ezt a tortúrát megcsinálni. Arra legalább jó volt, hogy a temetőben járók láthatták azt, hogyan ne tisztítsuk a sírt.

A valóság a legtöbb esetben ez. Sok pénzt költünk, sokat dolgozunk a tisztításon, és nem akarjuk újra megcsinálni.

Ritkább esetben fordulunk szakemberhez, mondván ez egy egyszerű feladat, nehogy már fizessek valakinek érte. Aztán mikor a szakember megcsinálja a munkát, csak ámulunk és bámulunk. Egyrészt az eredménytől, ami vitathatatlan, másrészt a költségről, ami nem sokkal több, mint amennyit próbálgatások során ráköltöttünk.

És a legfontosabb! Nyugodtan hátradőlhetünk. a sír ragyog, a derekunk, térdünk sem fáj a három órás síron térdepeléstől, és a pénztárcánk sem ürült ki. Végre ez a probléma sem probléma már, foglalkozhatunk mással e helyett.

A történetben sok olvasó magára ismerhet, hiszen elkerülhetetlenül ez a folyam zajlódik le az így próbálkozók körében. És, ha valaki eldöntötte, hogy szakemberre bízza a dolgot, akkor engedje meg, hogy tanácsot adjak a választásához.

Mindenféleképpen kérdezze meg ismerősétől, van-e ilyen tapasztalata. A magukat „szakemberek”-nek nevező személyek is többféle megoldásra esküsznek. Hallgasson az eszére, mikor döntést hoz. Jobb-e nekem az, hogy más vegyszerekkel tisztítsa le a sírokat, vagy van esetleg más megoldás erre, ami környezetbarát? (Igen van) Környezetbarát lehet egy hidegvizes sterimós mosás, ami nagy (180-200 bár, vagy e feletti) nyomáson leveri a koszt a sírról. Tiszta lesz a sír, az kétségtelen, de a porózus anyagnak nem tett jót a nagy nyomás. Lehet kisebb nyomáson szemcseszórásos technológiával tisztítani. Ez viszont drága, és koszt hagy maga után.

Mindenki a sajátját tartja a legjobbnak, ezzel én is így vagyok. Azonban ha végig gondoljuk a dolgokat, akkor remélem az én általam használt technológia mellett teszik le a voksukat. Nálam nincs magas nyomás, nincs vegyszer, ami van az a ragyogó tisztaság. Mindezt a gőz erejével érem el, ami a kőnek nem árt, a környezetet nem szennyezi, tökéletesen tisztít, és tökéletesen megöli a gombák, mohák spóráit is.

Ehhez ipari technológiát alkalmazó gépet használok. Az árat tekintve, az egyik  legalacsonyabb áron tudok szolgáltatni, hiszen az ipari jelleg miatt gyorsan és eredményesen tudok dolgozni.

Remélem, Ön is látni fogja a különbségeket a temetőkben a tiszta és a tisztított sírok között, és büszke lesz magára, hogy megfelelően döntött, mikor engem, és az általam használt legújabb eljárást választotta.

Köszönöm, hogy elolvasta hozzászólásomat. Bármi kérdés felmerült Önben hívjon bizalommal. Ja, igen bizalom. Részemről a legfontosabb, melyet megelőlegezve én garanciával dolgozom. Elmondom mit lehet az elhanyagolt sírból kihozni, aminek teljesítését vállalom is. Amennyiben Ön szerint nem az az eredmény, akkor Önnek csak annyiba kerül a tisztítás, hogy megfogalmaz egy őszinte kritikát irányomba.